A hivatásos vadász munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatos kérdések…


A hivatásos vadászok jelentős többsége munkaköri feladatait munkaviszony keretében látja el. Munkáltatója a vadászatra jogosult, kapcsolatukra a Munka Törvénykönyvében és a munkaszerződésben foglaltak az irányadóak.
Várhatóan sajnos az újabb 10 éves üzemtervi ciklus elején számos korábbi vadászatra jogosult jogosultsága megszűnik, korábbi haszonbérlő vadásztársaságok elveszíthetik vadászterületüket akár úgy, hogy más lesz a haszonbérlő, akár úgy, hogy a földtulajdonosok maguk gyakorolják a vadászati jogot.
Ezekben az esetekben felmerül a kérdés, hogy mi lesz a hivatásos vadászok munkaviszonyával?
Valószínűleg a munkaviszonyuk megszüntetésére kerül sor, hiszen ha a korábbi vadászatra jogosult elveszítette vadászterületét, akkor hivatásos vadászt sincs miért alkalmaznia.

A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mtv.) IV. fejezete tartalmazza a munkaviszony megszüntetésével és megszűnésével kapcsolatos kérdéseket, az Mtv. 87.§. rendelkezéseiben foglaltak azok, amelyek bővebb vizsgálatot igényelnek.

A 87.§. (1) bekezdése értelmében a munkaviszony megszüntethető

A fentiekben írt megszüntetési módokkal kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom.

1.A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A közös megegyezéssel történő megszüntetés esetében azonban a felek számos kérdésben meg kell hogy egyezzenek és ezen egyezségüket írásba foglalt megállapodásba vagy nyilatkozatba kell foglalniuk.
Ezen kérdések legfontosabbika, hogy

Dönthetnek ugyanis úgy, hogy a munkavállaló elfogadja, hogy sem felmondási idő, sem végkielégítés nem jár neki, hanem egy közös időpontban megállapodnak a munkaviszony megszüntetésében.
Ez a megoldás nyilvánvalóan kedvezőtlen a munkavállalóra, kivéve, ha valamilyen nyomós érdek azt indokolja, hogy egyik napról a másikra, de legalábbis rövid időn belül megszűnjön a munkáltatónál fennálló munkaviszonya.


2.Valószínűbb megoldás lesz, hogy a munkáltató a rendes felmondás jogával fog élni. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb előírások a következők. A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló rendes felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet.
Különbség van azonban a között, hogy a munkavállaló, vagy a munkáltató mondja fel a munkaviszonyt. A munkáltató ugyanis köteles a felmondását megindokolni, az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.

Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Miután jelen tájékoztatót azért írom, mert nagy valószínűséggel a vadászatra jogosultnak minősülő munkáltatók működése körében merül fel a felmondással kapcsolatos ok – a munkáltató elveszíti vadászterületét -, ezen a helyen is csak azzal a kérdéssel foglalkozom és nem a munkavállaló képességeivel, vagy magatartásával kapcsolatos megszüntetési okokkal.
Az Mtv. értelmében, amennyiben a munkáltató rendes felmondással meg kívánja szüntetni a munkavállaló hivatásos vadász munkaviszonyát, úgy köteles a felmondási időre, ill. a végkielégítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket figyelembe venni.
A felmondási idő az Mtv. 92.§. értelmében legalább 30 nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg.
A 30 napos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

meghosszabbodik.
A munkáltató rendes felmondása esetén a munkavállalót a munkavégzés alól a felmondási
idő fele része vonatkozásában felmenteni köteles.
A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.

A munkavállalót végkielégítés is megilleti, ha a munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg (Mtv. 95.§.).
Ezen rendelkezéstől eltérő, hogy nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszonya megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
A végkielégítés mértéke

átlagkereset összege.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a fentiekben írt időtartamokban (3 év, 5 év, stb.) fennálljon.
A végkielégítésnek a fentiekben meghatározott mértéke 3 havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az
öregségi nyugdíjra, továbbá
korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnik meg.


3.Néhány esetben egyes munkáltatók annak érdekében, hogy mentesüljenek a rendes felmondás jogkövetkezményeként a felmondási idővel és a végkielégítéssel kapcsolatos követelmények alól, jogellenesen megkísérlik rendkívüli felmondással megszüntetni az érintett munkavállalónak a munkaviszonyát.
Ez a megoldás csak akkor jogszerű, ha a rendkívüli felmondásnak az Mtv. 96.§-ban írt feltételei fennállnak.
A jogszabály kimondja ugyanis, hogy a munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással csak akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló
a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból jelentős mértékben megszegi, vagy
egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné teszi.

A fentiekben írtak tehát csak meghatározott, súlyos és a munkavállaló részéről tanúsított kötelezettségszegéssel járhat együtt, tehát csak ezekben az esetekben élhet a munkáltató a munkaviszony rendkívüli felmondásának jogával.

További korlátozás található az Mtv. 96.§. (4) bekezdésében, amely kimondja, hogy a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

A rendkívüli felmondás tehát lényegileg megfelel a régi Munka Törvénykönyvében biztosított, de azóta már hatályon kívül helyezett „elbocsátás” fegyelmi büntetésnek.
Rendkívüli felmondás esetén, miután ez valamilyen súlyos és lényeges, bizonyítható kötelezettségszegéshez kötődik, a rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatók, tehát ez esetben sem felmondási időről, sem végkielégítésről nem beszélhetünk.

Jelen tájékoztatóban csupán a leglényegesebb kérdéseket érintettem, 1992. évi XXII. törvénynek a Munka Törvénykönyvének a rendelkezései részletes eligazítást adnak minden érintettnek egyrészt a követendő eljárásról, másrészt a felek jogairól és kötelezettségeiről.

dr. Székely István